Már megint egy esős, hideg nap... Így május vége felé haladva. Elszégyellhetné magát az időjárás. Jöhetnének a Nap mosolygós, langyos, narancsszínű sugarai végre. Hogy gyönyörködhessünk...

• Szeretem az elcsendesedett, ébredező város hajnali kihalt utcáit, ami napközben meleg, túlzsúfolt, büdös és zajos...
  
• Szeretem a hajnali, napkeltés kávézást. A napkelte minden pillanatát nyomon követni...
  
• Szeretem a sárga napraforgókat, főleg lóhátról.
  
• Szeretem a lovakat. Életem értelmei, Isten legcsodálatosabb teremtményei.
  
• Szeretem a vizes üveget, ahogy az esőcseppek versenyt futnak. Vajon ki ér le előbb az aljáig? :)
  
• Szeretnék ülni a hűvös, hajnali tengerparton. Hallgatni a tenger morajlását, érezni az arcomba csapódó vízcseppeket, nézni a szél által megtépázott pálmafákat, és csak ülni a vizes homokban, átölelni a térdeimet. Vagy addig állni a víz mosásában, amíg a lábamat bokáig el nem lepi a finom szemű, hideg homok. És csak nézni a végtelen kékséget...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.