Nos akkor bele is kezdenék... :) FANTASZTIKUS VOLT! Imádtam minden egyes napját! :) Az örök kedvenc a Tower Bridge volt, valamint a Buckingham Palace (megunhatatlan), és persze a London Dungeon, meg Camden Town. A történet úgy kezdődött, hogy Helgától (Gombóckám) végig azt hallgattuk, hogy szeretné mindenképpen megnézni a Tower Bridge-et. Miután ezt kipipálhattuk, a Kisasszony a Millennium Bridge-et követelte... Na igen, Nőből van azért csak Ő is. :)  A London Dungeon-ban tett körtúra nem okozott csalódást korábbi emlékeimhez képest. :) Azt én cincogtam ki, hogy szeretném megnézni minden áron. :) És sikerült is! (Ezúton köszönöm még egyszer Gombóckáméknak a türelmet! :) )  A Camden Town meg valami eszement, őrült, mégis csodás forgatag. Tele élettel, nyüzsgéssel, színekkel, vibrálással, lendülettel, csodálattal. Annyira ingergazdag az egész hely, hogy azt sem tudtuk mire figyeljünk, merre kapkodjuk a fejünket. :) Mindenütt élénk színek, hatalmas, falból kiálló díszek (cipő, kalap, stb.), punkok, akik nem zavarnak senkit, sem a megjelenésükkel, sem pedig a viselkedésükkel. (Igaz, Ők tudnak ettől függetlenül viselkedni!) Nos... Hol is folytassam? Igen, megvan!!! A London Eye... Egy csoda! Az éjszakai városkép látványa felbecsülhetetlen. A nyugalom, a béke, amit ott fent éreztem,  szó szerint leírhatatlan. Először nappal voltunk fent. Most sikerült naplementében, és este is megcsodálnom a kilátást. :) A London Eye-ig a Towertől utaztunk, hajóval. Teljesen más arcát mutatta meg a város, így, naplementében, a vízfelszínről. :) 9 éve volt szerencsém eljutni Londonba először, de még mindig vissza vágyok. A 8. osztályos ballagásomra kaptam, és a Bátyámmal utaztunk, és egy csoporttal az akkori iskolámból. :) Sajnálom, hogy most nem lehetett velem a Bátyám, Peti. Biztos Ő is élvezte volna. Bár Ő Amerika szerelmese. :) Hát, remélem, ha Londonba nem is, de Amerikába együtt utazhatunk Vele egyszer, végre! Ketten, közös utazás, mint régen. A két csibész, "A Tesók!". :) Vagy mindenki a saját párjával, négyesben. :) Mindig visszavágyok... Újra, és újra!  "Soha nem elég!":) Összefoglalhatatlan, amit ott átéltünk, ezért inkább megpróbálom elmesélni a képek segítségével, hátha úgy jobban sikerül. :) Most csak ennyi kép van, de hamarosan lesz több is. Folyamatosan töltöm fel őket! Addig is szép napot Mindenkinek! :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.